A vár alapterülete mintegy 4300 m²; a legmagasabb torony húsz méter magas. A falakba és tornyokba Taródi István mintegy kétszáz vagonnyi követ és téglát épített be. Eközben törekedett a középkori várakban megszokottakhoz hasonló helyiségek kialakítására, így van az épületegyüttesben kút, lovagterem és borház is. A várba szabályos felvonóhídon juthatunk be, a tornyokba csigalépcsőkön kapaszkodhatunk fel.
A várkapuhoz lapos kövekből rakott út vezet, amely nem sokkal a bejárat után kétfelé ágazik. Az elágazásban álló útjelző oszlopon két kerámiadombormű jelzi, hova is tartanak az utak: a bal oldalin egy gyalogos vándorlegény tart a vár felé (a jobb oldalin egy megrakott, középkori szekérfogat halad). A vándorlegény útján pár lépéssel egy 20-80 mázsás kőtömbökből összerakott, hatalmas kőgúlához érünk – ilyen, a környéken bányászott gneiszből épült a vár jó része is.
A felvonóhíd a kaputoronyhoz vezet – ennek két oldalán domborművek állnak őrt. A felvonóhidat láncok kötik össze a mozgató szerkezettel és az ellensúllyal. A kapu hullórácsa a felvonóhíddal együtt mozog, látványosan szemléltetve a kapuk biztosításának régi módját. A kapu felett két faragott követ láthatunk: az alsón az 1951. évszámmal, a felsőn egy jelképes címer. A címert két oroszlán tartja, és három kis mezőjében az építészet, a szobrászat és a festészet allegóriáit láthatjuk – a szobafestő mesterségre az építészet és a festészet szimbóluma utal. A tíz méter átmérőjű, tizenhat méter magas kaputoronyba, amiben két, boltíves helyiség van, csigalépcsőn mehetünk fel.
A várudvarba érve szemben láthatjuk a vár lakórészét. A bal oldali épület emeleti része ugyancsak lakható, a földszinten pedig az őrszoba mellett borász eszközöket láthatunk, miként az udvaron is, ahol egy nagy, fa szőlőprés áll, nyomógerendáján az 1811. évszámmal. A jobb oldali épületrész tornyai henger alakúak. A nagy őrtorony húsz, a kicsi tizenhat méter magas. Mindkét torony iker megoldású: a csigalépcső a fiatoronyban van. Az őrtorony (Boszorkány-torony) tetején a szél irányát egy boszorkány forgó figurája jelzi, a kistornyon pedig egy hagyományos szélkakas. A két torony közötti teraszról szép kilátás nyílik egyebek közt a fraknói Rozália-kápolnára és a fraknói várra.
A várlakás megtekinthető részét két torony között találjuk. A Boszorkány-torony előtti várfürdő két részből áll: egy fedett és egy külszíni medencéből. A fürdőt hálózati vízzel töltik fel; a lecserélt vízzel öntözik a kert növényeit. A várudvart kerítő fal egy része 2008-ban még nem készült el. Az épülő fal külső oldalán kőtábla hirdeti, hogy ott az építkezés közben időszámításunk előtt 2500-ra datált lakógödröt tártak fel. A leleteket maga az építő mentette meg, és nagy részüket a kiállítóteremben helyezte el.
Az udvar végén van a várkút, és ott kezdődik a váralagút, ami olyan széles, hogy egy talicskát éppen ki lehet tolni benne. Az alagút a kút aljába kanyarodik vissza. Mintája az 550 méterre található középkori kolostor alagútja volt, amit a barátok azért ástak, hogy ott tárolják a borukat.
A telek legmagasabb pontján még két bástya alapját láthatjuk. A félbehagyott falak, tornyok befejezése az építő testi-lelki hanyatlása miatt nem várható, de az elkészült részek így is Sopron egyik legérdekesebb látnivalójává teszik.
A két kőoroszlán a tulajdonos keze munkája, mint ahogy jórészt maga tervezte és rendezte be az emeleten a vár építésének történetét bemutató kiállítást is: ezen évszámokkal ellátott tablókon, 1959-től követhető a vár építése. A várban megtekinthetjük az építő hosszú évek munkájával összeszedett régiséggyűjteményét is – főleg 19. században készített polgári bútorokat. A régiségek és tablók között a várat támogató amatőr művészek – a keramikus Tóth Béla, a faszobrász Pintér György, valamint Kelemen István – alkotásait tekintjük meg. Taródi István családját örökítette meg több festményen is: a képeken önmagát középkori várúrként, első két feleségét pedig kevéssé hízelgő beállításokban tüntette fel.