A rozoga határkapu áttörése az egyik fontos előzményévé vált az Európát kettéosztó vasfüggöny végleges eltűnésének, Németország egyesítésének és az Európai Unió keleti bővítésének. Az államhatáron álló idejétmúlt "vasfüggöny" rozsdás, fakeretes drótkapujánál tartott rendezvény jelmondata: „Bontsd és vidd” volt. A magyar kormány kimondatlan jóváhagyásával is mintegy 300 NDK állampolgárnak sikerült a jogi és fizikai határkaput egyszerre áttörve átszöknie a határon. Az ezt követő néhány napban pedig, sok száz különböző helyszínen várakozó keletnémet lépte át még az osztrák-magyar határt. Habsburg Ottó védnök, az áttörést követően 1989. augusztus 21-én azt nyilatkozta a Deutschlandfunk német rádiónak, hogy nem számoltak a tömeges meneküléssel és nem tudott arról, hogy német nyelvű röplapok tájékoztatták a keletnémet állampolgárokat a szökési lehetőségről. Filep Mária az esemény főszervezője és a történészek kutatása szerint 1989. augusztus 19-én nem volt érvényben tűzparancs a határon. A szolgálatban lévő Bella Árpád határőr parancsnok azonban azt nyilatkozta az ATV televízió egyik műsorában, hogy a minősített esetekre vonatkozó tűzparancs akkor is érvényben volt a katonai szabályzat szerint, annak ellenére ő felelős parancsnokként nem adott ki olyan parancsot, ami emberi életeket követelt volna. Mindenesetre a piknik jóváhagyásával az ország demonstrálta szándékát a vasfüggöny végleges lebontására. Erich Honecker az NDK államtanácsának elnöke, aki nem értett egyet az eseményekkel, a Daily Mirror egyik interjújában Habsburg Ottót nevezte meg felelősnek az NDK-ból történő tömeges kivándorlásért. A pikniket követően Németh Miklós fenn akarta tartani annak látszatát, hogy Magyarországon komolyan őrzik a határt. El akarta kerülni, hogy az NDK váratlanul ellenlépéseket tegyen és Honecker kétségbeesésében követelje a Varsói Szerződés csapatainak mozgósítását. A határnyitáshoz és a nem várt áttöréshez vezető külpolitika meghatározó személyisége volt Horn Gyula, aki diplomáciai tevékenységével hozzájárult a német egység megteremtéséhez, így őt nyugaton az európai békefolyamatok egyik nagyon fontos szereplőjének ismerték el. Kovács László későbbi magyar külügyminiszter szerint azonban „Világos volt, hogy a Szovjetunió nem fog lépni egy ilyen esetben, hiszen szó szerint mindig ugyanazt mondták: ez Németország és Magyarország ügye, ebben a Szovjetunió nem kíván állást foglalni”